Előre bocsájtom, elfogult vagyok a vörös borok javára. Anno egy Villányi CabSauv volt amitől borissza lettem, GA pincéjéből. Aztán jó darabig viszont inkább a fehéreknek hódoltam, ki tudja miért. Ez idő alatt sikerült olyan borokat megismernem, mint Légli Ottó portfóliója, vagy Figula Misi bácsi borai és a többi, és a többi. A mai napig vásárolok és iszok fehéreket, de a bor színe szerintem veress. Ráadásul - kövezzetek meg érte - megszokásból nem nagyon szoktam Tokaj-hegyaljaiakat venni/inni, ez "legendás borbarátom" reszortja. Jó nekem a sauvblanc, chardonnay, rizling, de azért bele-beleütöm orrocskámat egy-egy jó asszúba, szamorodniba, furmintba is. Bevezetőnek elég is ennyi, térjünk a tárgyra: Ormeus Mandolás Furmint 2003.
Nos hát, kezdjük a külsővel. Elegáns üveg és címke, lágy, előkelő színek. Nem csalódtam, ránézésre is szimpatikus.
Ráadásul gondosan ráaggatva a 2005 -ös Pannon Bormustra Csúcsbor -ának kijáró aranyszínű matrica, bizonyítván, hogy a szakma által is nagyraértékelt nedűt tart a borissza a kezében.
Minta itt balra - ezt keressétek - bár ez éppen egy 2006-os címke, a mandolás pedig 2005-ben nyerte a címet.
Nnnnna, vissza borhoz, a palackhoz, a dugóhoz. A dugó is passzol a megjelenéshez, mondhatni királyi, lehetne akár Royal Oremus is :)
Bontás után kiszabadul az illat a palackból, mint dzsin a lámpából. Még ki sem öntöm, de már érzem... Elsőre tömény, már-már fülledt illatvilág csapja meg az embert: olyan igazi tokaji. Nem az a mézes-édes, mint a nagy asszúknál, de jellegzetes. Továbblépve, kiöntés után gyönyörű aranyos, szalmasárgás színű. Fehér léttére oly' sűrű, mint a vér - na jó, mint egy jó veress :)
Kicsit megforgatva a pohárban, szépen lassan mozdul, sűrűsége, olajossága jól látszik. Poharas mozgatás után beleszagolva tömény vanília illat és a barrique jegyek érvényesülnek. Erőteljes illat, kinek hogy tetszik: szerintem kellemes (ezt várom egy tokajitól), de kifinomultabbak talán tolakodónak is találhatják. A tölgyfahordó nem dominál, csak kiegészít. Nekem bejött, ez a lényeg. Tovább forgatva a pohárban majd újraszagolva gyümölcsös illatok jönnek elő, elsősorban szerintem körte-szerű, bár kissé édesebb - talán barackos - buké is előbújik. Szinte kéri, hogy harapj bele - na jó igyál belőle. Szájba véve kellőképpen száraz és gyümölcsös egyszerre, a vanília-tölgyfahordó-körte trió nagyszerűen jön vissza ízében is. Tokaji léttére minimális a visszamaradt cukor. Lenyelve azonban valami szegfűszeg-szerű utóíz jön elő, ami elképesztően sokáig tart és kellemes - feltéve, hogy szereted a szegfűszeget.
Összefoglalva: nem csodálom, hogy kapott egy Csúcsbor címet... Tényleg különleges, jár neki a megkülönböztetés. Nem csak az ünnepek közeledte miatt, de azt mondom, egy jó karácsonyi halvacsi mellé ideális. Főleg ez a szegfűszeges-karácsonyos lecsengés adja meg a kellő hatást az ünnepi hangulathoz. Mint fehérbor egyébként is nagyon megállja a helyét, de ennél ideálisabb karácsonyi bort tényleg nem tudok most elképzelni.
Hozzáteszem, amit korábban már írtam: a Bortársaságnál potom 2010 Ft-ért lehet hozzájutni palackonként a klubtagságival, de anélkül is mindössze 2190 Ft.
Itt, ni: http://www.bortarsasag.hu/hu/wine/oremus-mandolas-furmint-2003-tokaj
KELLEMES KARÁCSONYT VELE!
