Nem is tudom mit mondjak. Írjak. Hosszú böjt volt, az tuti. Nem azt mondom, hogy nem volt mit inni, mert éppenséggel lenne mit, január első hete óta tele a bortartó, de nem nyúltam hozzá, kivéve azt az egy palackot, amiről ma írok mindjárt.

Időközben volt szerencsém egy finom argentin vereshez, sajnos a házigazdám nem tudta megmondani, hogy kiféle-miféle volt, bár 1-2 keresetlen sort megérne az is. Jó bor volt, na.

Úgy alakult, hogy amikor bort vettem a számba az idén (talán 3-4 alkalom volt mindössze eleddig), akkor semmi olyannal nem találkoztam, amiről ne írtam volna már itt korábban. Carissimae, Dúzsi Új Rosé, Vylyan Chardonnay... sorolhatnám. De ezt most hagyjuk is, inkább jöjjön, ami miatt újra billentyűt ragadtam:

Konyári Chardonnay 2007 - Balatonlelle

Szeretem az év végét és az új év elejét, mert jönnek a finom, ropogós, zamatos újborok. Fehérek rozék vegyesen. Ilyenkor mindig szívesen válogatok a rendeléseimbe újborokat. Ezzel a tétellel is így voltam.

Nem mintha, nem ittam volna már Konyáriék pincéjéből Chardonnay-t, de mindig kíváncsisággal tölt el, hogy az adott évjáratban mit hoznak ki ugyanabból a fajtából. Bár ilyenkor, első kóstoláskor, mikor még a bor meg se szokta, hogy palackban van, az alap benyomás szinte mindig ugyanaz: friss, szinte ropog, pezseg, könnyed, de azért mégis: valahogy hamar a fejbeszáll, ha az ember nem vigyáz. Biztos a szénsav teszi :)

Konyáriékat nem kell bemutatni a borfogyasztóknak, kellemes boraik vannak, többükről is írtam már itt pár sort.

A sárdonéjuk is mindig hozza a formáját. Mondanám, hogy (ko)nyári bor. Jól behűtve, egy kellemes nyári estén felbecsülhetetlen szolgálatokat tehet a borivóknak. Kellemesen könnyed, gördülékeny, játszik a savaival. Sok-sok citrus és fűféle íz-/illatvilág jellemzi.

Itatja magát, könnyen csúszik, észre se veszed mennyit ittál belőle, míg nem kezdi el "dobálgatni" a fejed - de akkor már meg is csapott kicsit: könnyedén fejbeszáll.

Hát, most ennyi, kellemes iszogatást!